A legtöbb esetben az adatközponti környezet legjobb relatív páratartalma 45% és 50% között van. A levegőben lévő normál páratartalom meghaladja a kapcsolóvezetéket, ami viszont meghibásodik és meghibásodik. Egy adatfeldolgozó berendezésben a nedvességet elnyelő áramköri lap (nedvszívó anyagot) kibővül és összehúzódik, ahogy a páratartalom ingadozik. A lemezek terjeszkedése és összehúzódása károsíthatja a mikroelektronikai áramköröket és a nyomtatott áramköri dugókat. Ezzel szemben az alacsony páratartalom statikus elektromosságot eredményez, ami zavarja a berendezés normál működését és károsítja az elektronikus alkatrészeket.
A pontos páratartalom-szabályozás elengedhetetlen az adatközpontokhoz, a kiszolgáló helyiségekhez és más olyan létesítményekhez, ahol érzékeny elektronikus berendezést helyeznek el. Ha a relatív páratartalom magas, az elektronikus alkatrészekben található vízgőz vagy a dielektromos anyag felületén vízfilm képződik, könnyen vezethet az elektronikus alkatrészek megszerzéséhez a hozzáférés között. Ha a nedvesség túl alacsony, akkor könnyű magasabb elektrosztatikus feszültséget produkálni. Kísérletek azt mutatják, hogy: a számítógép terem, ha a relatív páratartalom 30%, az elektrosztatikus feszültség akár 5000V; Relatív páratartalom 20%, az elektrosztatikus feszültség akár 10000V. A statikus feszültség számítógépes berendezésekre gyakorolt hatása nyilvánvaló. Ezért a motorházban a relatív páratartalom általános követelményei 40% és 70% között vannak, ez az intervallum a teljes tartomány az egész országban.